online közösségi alkalmazások a tanulásban

4 példa arról, miért nem válik az oktatás hasznára a modern technika

Manapság a technika fejlődésének köszönhetően rengeteg tanulást segítő, képességfelmérő és -fejlesztő eszköz áll a diákok rendelkezésére, amire az előző generációk tagjai nem számíthattak. Az interneten bármilyen információt elérhetnek, letölthetik a tananyagot, különféle webes alkalmazásokkal tesztelhetik a tudásukat. A laptopokkal sokkal kényelmesebb a jegyzetelés (az olvashatóságról nem is beszélve), az elektronikus szótárak legalább két jeggyel gyorsabbak papírból készült társaiknál, és bizonyos körülmények között még a mobiltelefonok is hasznosak lehetnek. Azonban a jóból is megárt a sok – el kellene fogadnunk, hogy ezek a csodás eszközök nem alkalmazhatók minden körülmények között, vagy legalábbis olyasmire, amire nem is valók. Az alábbiakban szeretném bemutatni néhány gyöngyszemen keresztül, hogy miért NEM válik az oktatás hasznára a modern technika.

 

1. A dán diákok netezhetnek érettségi közben

Ezt a hírt csak akkor hittem el, amikor a BBC portálján is ráleltem. A dolog még csak a tesztfázisban van, de 2011-től minden dán használhatja az internetet, miközben a vizsgakérdésekre válaszol, azzal a megszorítással, hogy nem kommunikálhat senkivel, sem az osztályteremben, sem az azon kívül tartózkodókkal. A dán illetékesek úgy vélik, hogy a technika fejlődésével a vizsgarendszernek is lépést kell tartania, vagyis ha úgyis ott van nekünk az internet, amin minden adat fellelhető, minek vesződni azzal, hogy megtanuljunk konkrét adatokat? Ennek megfelelően a vizsgán sem a tényeket, adatokat kérik számon, a hangsúly inkább azok elemzésére, a gondolatmenet logikus felépítésére helyezik. És remélik, hogy a diákok nem csalnak, plagizálnak. Elvileg a tanárok minden lépésüket figyelik, tehát nem tudnak kapcsolatba lépni egymással (csak ha kreatívabbak, mint a biztonsági rendszer). És tényleg, mi szükség a tényszerű tudásra? Kit érdekel, hogy ki volt az a valaki, aki egyszer rég felfedezte Amerikát, és ezzel megkezdődött a… milyen kor is? Hiszen ha csak egy adatot tudok, már rákereshetek. Az a baj, hogy ebből a megszokásból durva becsléssel akár az is következhet, hogy a jövőben az orvos a műtőben elhelyezett számítógépen kereshet majd rá, hogy milyen injekciót is kell beadnia a betegnek. Bár lehet, csak én vagyok túl borúlátó.

 

2. Egy japán egyetem iPhone-okat ad a diákjainak az órai jelenlét ellenőrzésére

Az Aoyama Gakuin Daigaku 550 hallgatója kapott ingyen iPhone 3G készüléket abból a célból, hogy beadhassák rajta keresztül a házit, videóra vett előadásokat nézhessenek, és GPS segítségével nyomon lehessen követni, ki van benn órán és ki nincs. Ez utóbbi funkció segítségével elkerülhető, hogy az egyetemisták egymás helyett írják alá a jelenléti ívet vagy jelentkezzenek névsorolvasásnál. Van azonban egy teljesen nyilvánvaló szépséghibahiba a gondolatmenetben – a tanulók, ahogy aláírtak egymás helyett, úgy egyszerre több barátjuk praktikus, kisméretű készüléke is elfér akár egyetlen zsebükben. Az egyetem álláspontja az, hogy senki sem fogja mások kezébe adni a telefonját, mikor az meg van pakolva személyes tartalommal. De most komolyan… ha ellóghat néhány unalmas órát, mindenki meg tudná emészteni, hogy nem tárol fényképeket és e-maileket. Vagy egyszerűbb, ha tárol, és olyannak adja az iPhone-t, akit elég jól ismer ahhoz, hogy tudja, úgysem néz bele, ha megkérik. Még egyszerűbb azoknak, akik nem hogy nem szégyellik, de szívesen bármely kíváncsi érdeklődő szeme elé tárják a mobiljukon tárolt igencsak személyes tartalmakat. Persze attól még a többi célnak biztosan jól megfelelnek az iPhone-ok.

 

3. Skót kisiskolások felnőtt internetes tartalmakat böngésznek iskolaidőben

Több skót általános iskolában felmerült a probléma, hogy a gyerekek az iskolai számítógépek biztonsági szűrőit kijátszva szexuális tartalmú és erőszakos képeket, videókat néznek tanulás helyett. Az incidensek miatt néhány tanulót fel is függesztettek, például „nagyon erőszakos lengyel weboldalakon” való szörfölésért, vagy egy Playboy modell meztelen képének kinyomtatása miatt, vagy mert „illetlen e-mailt” küldött egy tanárának. A büntetés mellett a megelőzésért azonban nem sokat tehetnek az illetékesek. Úgy tűnik, minden tanuló ki tudja cselezni a biztonsági rendszert, már csak azért is, mert Youtube-on rengeteg oktató jellegű videó található.

Hasonló érdekesség, hogy nigériai kisiskolások egy amerikai segélyszervezet által adományozott laptopokra pornográf képek mentettek le. A szervezet szóvivője szerint a laptopokat ezentúl szűrőkkel látják el…

 

4. Angol gyerekek szerint az internet nem megfelelő eszköz a tanuláshoz

Igaz, a cikk, ami forrásául szolgált ennek a résznek, már 7 éves, de szerintem ennek ellenére érdekes lehet. Tehát 2003-as felmérések szerint, míg a kormány hatalmas pénzeket költ az iskolák technikai felszerelésére, az angol gyerekek eredményesebbnek tartják a „hagyományos” tanítási módszert, vagyis egy tanár előadását, mint azt, ha számítógépen tanulnak. Egy felmérés keretei közt 2000 tinit kérdeztek arról, mennyire tartják hatásosnak a különböző tanulási módszereket. Nagyjából 50%-uk szerint a tanár előadásának lejegyzetelése az egyik leghasznosabb órai tevékenység, és bár az oktató jellegű videókat a tanulók háromnegyede szórakoztatónak találta, csak negyede gondolta, hogy hatékony is. A végeredmény: az internet kellemes időtöltés, azonban tanulást segítő eszköznek meglehetősen gyenge.

 

Források:

Danish pupils use web in exams

Japanese university giving pupils iPhines to monitor classroom attendance

iPhone given free to Japanese students of Aoyama Gakuin University

Pupils access internet porn and violence in school time

Pupils browse porn on donated laptops

Pupils find the internet 'a poor learning tool'

Kell-e nekem a Twitter?

A „Should You Be On Twitter?” című kis bejegyzés azonnal felkeltette az érdeklődésem, amint megláttam. A könnyed hangnemben megfogalmazott poszt azt a kérdést veti fel, hogy vajon nekem (neki, nekünk – az olvasónak, de inkább az üzleti érdek miatt kérdezősködő látogatóknak) valóban fenn kell-e lennie a Twitteren.

A szerző válasza pedig egyszerű: nem, ha nem tudod annak az okát, hogy miért. Csak azért, mert mindenki és minden fenn van már, nekünk nem feltétlenül kell rá időt vesztegetni – csakis akkor, ha tisztában vagyunk azzal, mi is a célunk vele.

Azt javasolja hát, tegyük fel a következő öt kérdést akkor, ha valaki nagyon erősködik, hogy nekünk is jelen kell lennünk ebben a hálózatban:

1. Szerinted mi a Twitter?

Nem mindenkinek jelenti ugyanis ugyanazt. Definiálni kell előbb, hogy számunkra mit is jelent.

2. Mennyi időt tudsz szánni a szociális médiára egy nap?

Ez ugyanis, különösen a Twitter esetében, időigényes, hiszen az emberek közötti interakcióról szól. Nincs értelme, ha nem tudunk rá elég időt szakítani.

3. Mire számítasz, mit nyersz a Twitter fiókoddal?

Újabb vásárlókat az üzletednek? Blogkommenteket? Ezt is el kell dönteni előre, hogy a következő kérdést könnyen vehessük.

4. A célközönség fenn van a Twitteren?

Mert ha nem, sok értelme nincsen.

5. Hogyan illeszkedik a Twitter más online oldaladhoz?

A Twitter önmagában nem biztos, hogy eredményt hoz. Be kell illeszteni a többi közé (blogok, Facebook, stb.) és össze kell őket hangolni egymással.

Eme öt kérdés segítségével könnyebben átlátható lesz a dolog. Bár számomra kicsit más a helyzet, hiszen egyetlen okból használom a Twittert, azért a cikk hasznos tanácsot adhat mindazoknak, akik külső nyomás hatására akarnak belevágni a nagy csirip-kalandba.

Az internet fontos szerepet játszik a tizenévesek fejlődésében...?

A University of California és a Monterey Institute for Technology and Education közös kutatása szerint az internethasználat jó hatással van a tizenévesek kommunikációs készségeire és a tanulásban is hasznukra válik. Mizuko Ito, a kutatás egyik vezetője szerint a gyerekek szülei tévednek, ha úgy gondolják, a netezéssel töltött idő felesleges időfecsérlés, hiszen a fent említett előnyök mellett így alkalmassá válnak arra, hogy a 21. századi „digitális kor” résztvevői legyenek. A tizenéveseket internetezés közben főként a barátokkal való kapcsolattartás és az ismeretszerzés motiválja. A barátokkal való kapcsolattartás értelemszerűen csak a már meglévő barátokra vonatkozik, azonban ha valaki a helyi kortárasai között nem talál olyat, akivel azonos az érdeklődésük, az interneten keresztül könnyedén megismerkedhet másokkal is. A szülők általában nem értik, miért és mivel töltenek annyi időt a gyerekeik online, és nem is gondolnák, hogy milyen nagy hasznuk származhat az internetből – feltéve, ha megfelelően használják:

 

Tanulás kortársaktól

Az interneten rengeteg lehetőség van információcserére, a hasonló érdeklődésű fiatalok megkereshetik egymást és tanulhatnak egymástól. Ez különösen hasznos, mivel sokan fogékonyabbak a hasonló korúaktól származó információkra, mintha felnőttektől, tanároktól hallanák ugyanazt. A gyerekek jobban megtanulják, ami érdekli őket, vagy amit mások érdekesen adnak elő, ezzel szemben az iskolában hallott száraz és mások által előírt tananyagot nehezebb elsajátítaniuk.

Szocializáció

Elsajátítják az alapvető szociális és technikai készségeket, hogy teljes értékű résztvevői lehessenek a mai társadalomnak. Ez nem is olyan könnyű, mivel az internetes közösségek dinamikusak, és a felhasználónak barátok és ismerősök bonyolult hálózatában kell kiismernie magát. Megtanulják, hogyan kezeljék az interneten való nyilvánosságot és a társas kapcsolataikat.

Tájékozottság

Hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedhetnek meg kortól és lakóhelytől függetlenül, vagyis akkor sem maradnak magukra, ha a közelükben élő kortársaikat nem érdekli, vagy nem tartják „menőnek”, amivel ők szívesen foglalkoznak.

 

Személyes véleményem a témával kapcsolatban: kár, hogy nem találtam olyan cikket, ami a dolgok hátoldaláról ír, így a kép teljesebb lenne. Részben egyetértek a cikkel, aminek a tartalmát felhasználtam, de úgy gondolom, az internethasználatnak legalább annyi hátulütője is van, mint amennyi előny származhat belőle. A tinik nem csak a barátaikkal való kapcsolattartásra vagy tanulmányaik szempontjából releváns információk begyűjtésére használhatják az internetet, és még aki az általános műveltség szempontjából értékelhető tudásanyagot halmoz is fel, csak árt magának, ha közben elhanyagolja az iskolában folytatott tanulmányait.

Forrás: http://www.macfound.org/site/?c=lkLXJ8MQKrH&b=4773437

Akit érdekel a téma, az itt találhat további információt: digitallearning.macfound.org

Az e-portfolio előnyei a diákok és a munkavállalók életében

LiveJournal

Akinek van blogja, az tudja, milyen fontos is az, ahol írsz. Rengeteg lehetőség van, ami közül választani lehet, és mind mellett lehet érveket és ellenérveket felsorolni, de én azt szeretném most röviden bemutatni, amit én használok már 4 éve, a LiveJournalt.

Ez az oldal 1999 óta létezik, ekkor indította egy Brad Fitzpatrick nevű egyén abból a célból, hogy kapcsolatot tarthasson iskolatársaival és barátaival. 2005-ben a Six Apart nevű vállalat megvásárolta az üzemeltetési jogokat. 2007-ben újabb tulajdonoscsere történt, ezúttal oroszok 'vették át a hatalmat'.

A LiveJournalt mindenki egyszerű blognak írja le, de valójában ennél sokkal több. Bárki készíthet rajta saját, személyre szabott oldalt, melynek nemcsak a külsejét varázsolhatja egyedivé, de behatárolhatja, hogy ki látogathassa azt. Barátokat vehet fel, akikből csoportokat alakíthat ki, és szabályozhatja, hogy mely bejegyzéseket mely csoportok láthatják. Egyetlen kattintással nyomon követhető az is, hogy LJ-s barátaink milyen bejegyzéseket tettek közzé legutóbb.

Az oldalhoz számtalan kiegészítő funkció járul - belső és külső üzenetküldés, értesítések (pl. születésnapoké), ikontárolás, külön LiveJournal galéria, ajándékküldés, hangos bejegyzés (azaz rögzített beszéd posztolása), stb. Lehetőség van közösségek létrehozására is bármilyen témában, melyhez (beállítástól függően) bárki vagy éppenséggel csak egy adott csoport csatlakozhat (a legnagyobb LiveJournal közösségnek, mely a sztárokkal foglalkozik, több, mint 100.000 tagja van).

Néhány statisztika a LiveJournal-ra vonatkozólag:

2010. május 2-án több, mint 26 millió LJ-s oldal létezett, ebből nagyjából kétmillió tekinthető aktívan működőnek. A legtöbb felhasználó 17-25 év közötti (már ahol megadták a születési dátumot), de nagy számban vannak a harmincasok is. A felhasználók 5/8-a nő (már ahol megadták a nemet). Az LJ az angol anyanyelvű területeken a legnépszerűbb, bár van nyelvbeállítási lehetőség (köztük a folyamatosan bővülő magyar fordítás is). Az ábrán egy 2009-es, a felhasználók számára és területi elosztására vonatkozó táblázat látható:

A LiveJournalnak hivatalos jelképe is van, egy Frank nevű kecske, mely saját, folyamatosan frissülő blog-képregényt is kapott 2009-ben.

Természetesen nem állítom, hogy a LiveJournal lenne a legjobb hely a blogolásra, de tény, hogy sokan használják, nem nehéz a kezelése, és ráadásul folyamatosan igyekszenek egyre több és több módon javítani a felhasználási feltételeket. Én szeretem, és rendszeresen használom is - gyakrabban, mint az iWiW-et, FaceBook-ot és a Twittert együttvéve.

Egy tipikus blogos reggeli tennivalói

A cikk angol címe jobban hangzik: Typical Blogger’s Morning To-Do List. Bár ha már itt tartunk, ez nem is igazán cikk, hanem egy 29 lépésből álló 'timetable', napirend a reggelre vonatkozólag. Anélkül, hogy ezt most pontról-pontra lefordítanám (nehéz lenne), inkább összegezném.

A lényege ugyanis egy nem kissé szarkasztikus önkritika: a tipikus blogos reggeli napirendi pontjai között mindössze másfél óra leforgása alatt szerepel a Twitter, a Facebook, az email-fiók meglátogatása (percenként váltva őket oda-vissza), tetőzve a hidegfúzió elméletének megoldásával. Csevegés, blogírás, válaszok megnézése, reagálás a válaszokra, egy csirip ide, tizenöt amoda, kávé, értelmetlen gondolatok (mert valójában az agysejtek mindezekhez NEM kellenek még). Ezek után kezdődhet csak a való élet...

Igen, ez a kis lista nem más, mint az öngúny tipikus megnyilvánulása. Sajnos azonban több pontban is igaz a mai életstílusra, még ha nem is ennyire extrémen. Mára már szükséglet és elvárás, hogy folyamatosan figyeld az online kapcsolattartási helyeket, nem kaptál-e üzenetet, nem keres-e valaki. Ha véletlenül nem vagy naprakész, lehetséges, hogy egész eseménysorokról maradsz le. Az ember késztetést érez, hogy ha internetközelbe kerül, rögtön végignézzen minden lehetséges helyet, ahol híreket, üzeneteket kaphat, mert mi van, ha épp MOST történik valami, amiről feltétlen tudni kell?

Csoda, ha ezek után tényleg nehéz kiszabadulni a világháló mókuskerekéből?

14 ok, amiért nem foglak követni Twitteren

A rövid cikk, melyről most beszámolok nektek, a címével ragadott meg először (14 Reasons Why I Don't Follow You On Twitter), de aztán a tartalom is legalább ennyire érdekesnek bizonyult. A 2009 szeptemberében készül bejegyzést egy hölgy írta, és a Twitterrel kapcsolatos élményeiről számolt be benne.

Az első reakciója olyan volt, mint nekem az iWiW-en: minél hamarabb minél több követőt akart, és igazán át sem gondolta, kiket is vesz fel. De végül valószínűleg rájött, hogy ennek túl sok értelme nincsen, ezért készített egy 14 pontból álló listát, melyben felsorolja, mik azok a tényezők, melyek miatt valakit nem szeretne a csirip-táborában látni. Ezek pedig a következőek (dőlt betűvel az én gondolataim látszanak):

1.Ha nincs képed.
Érthető, de – megjegyzem – nem feltétlenül önarcképre gondol. Elvégre egy személyre szabott ikon is sokat árul el rólunk.
2.Ha nem adsz leírást (biót) magadról.
Ezt sem egy nagy kunszt megtenni, és szintén igaz rá, hogy a kevesebb is több a semminél. Igazold, hogy nem üresjárat vagy.
3.Ha a biód elírásokkal és helyesírási hibákkal van tele.
Imádom ezt a nőt. A nyelvtani helyesség számomra elsődleges. Aki nem tanult meg írni, az ne jöjjön a közelembe!
4.Ha a biód a magasztalásodról szól.
Láthatóan sem engem, sem a cikk íróját nem érdekli más öndicsőítése.
5.Ha a profilod nem tartalmaz további linkeket rólad, hogy azáltal jobban megismerhessünk, és bizonyíthassuk, hogy pl. nem robot vagy.
Jogos, főleg, ha nem közeli ismerős jelölsz be. De azért nem kizáró tényező, szerintem.
6.Ha a tweet értelmetlen, rövid hozzászólások halmaza.
Naná. A való életben is odébbállsz, ha valaki össze-vissza beszél olyasmiről, amihez nincs közöd.
7.Ha a tweetek a gyors pénzszerzési lehetőségekről szólnak.
Ezt már az e-mailnél meguntuk.
8.Ha a tweetek egyfajta önreklámozásként működnek, ráadásul idegesítő formában.
Nagyjából ugyanaz a feeling, mint a 4-es pontnál, nem?
9.Ha nem egyezik a politikai vélemény.
Még csak egy twitter-pártcsata hiányzik az én életemből is.
10.Ha a tweetek teljesen távol állnak a saját nézőpontomtól.
Minek követni valamit, ami nem érdekel?
11.Ha újra és újra előkerül a tweetek között a ’Kövess engem/vásárolj tőlem, és kapsz 1000 követőt!’ felhívás.
Mégis ki akarna vásárolni, ha ilyen rémes következményei (1000 követő!?) vannak?
12.Ha már mondjuk egy hete nem csiripelt az internet-madarad.
Az inaktív emberek nem zavarnak sok vizet, úgyhogy ez annyira nem érint.
13.Ha sok száz vagy ezer embert követsz, vagy ennyien követnek téged, miközben alig írtál néhány bejegyzést.
Ha ez őt zavarja, legyen!
14.Ha a profilod bármilyen olyan dolgot tartalmaz (spam, pornográfia, erőszak), ami a nézeteimmel ellentétes.
Igen, ez azért alap.

Nos, talán látszik, hogy nagyjából egyetértek a cikk tartalmával – igenis fontos, hogy megválogassuk és legalább alap szinten szortírozzuk azokat, akiket követünk, és akik követnek a Twitteren. Hiszen végül is személyes közlésekről van szó – és most ezt nemcsak arra értem, hogy valaki leírja azt is, mikor megy manikűröshöz, bulizni, szülni, stb. Linkjeink, barátaink mivolta is meghatároz bennünket, és én nem szeretnék online pletyka tárgya lenni vagy véletlenül haragosokat szerezni csak azért, mert rossz kezekbe került egy személyes információ.

Miért hasznos még a mobiltelefon?

Az angliai Coventry Egyetem kutatói meglepő eredményre bukkantak, mikor azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a sok SMS-ezés a 11-12 éves gyerekek nyelvtani készségeinek fejlődését. A felmérés a várakozásokkal szemben ugyanis kimutatta, hogy az „SMS nyelv” használata pozitív jellegű befolyással van a helyesírásra. Manapság sokat hallani arról, milyen rossz hatással van a fiatalok helyesírására az internetes nyelvhasználat a maga jellegzetes rövidítéseivel, egyszerűsítéseivel és az emotikonokkal, amiket nem mindenki tanul meg a megfelelő nyelvi szinten hagyni. Akkor hogy lehet, hogy a sok SMS-t író gyerekek mégis fejlődnek?

A kutatók szerint az SMS írása közben használt, kihagyáson és szójátékon alapuló kreatív szövegalkotás előfeltétele az, hogy a kiindulásul szolgáló szavakat eredeti, helyes alakjukban is le tudják írni és el tudják olvasni. Például ha a gyerekek le akarják írni a „hmwrk” vagy „l8r”, tudniuk kell, hogy kell leírni illetve kimondani a „homework” és „later” szavakat. Az üzenetek leírása közben gyakorolják is a már megszerzett tudást, ami ezáltal jobban rögzül, nem beszélve arról, hogy amit az ember kedvtelésből „tanul”, sokkal könnyebben megmarad, mint ha erővel vernék a fejébe.

Az egész SMS-ezés közben megszerzett tudás azonban nem ér sokat, ha a gyerekek nem tanulják meg azt is, hogy milyen helyzetekben használhatják a rövidítéseket és fonetikus átírásokat, és mikor kell a nyelvtanilag helyes formánál maradniuk – ahogy a telefonjukat sem vehetik elő az óra közepén.

A cikk, amiből dolgoztam, itt található.

 

Hat lehetséges ok, hogy miért nem szólnak hozzá a blogunkhoz

A bejegyzés szerzője a kommentelésről fejti ki véleményét azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az oka annak, amikor saját írásunk visszhang nélkül marad a blogunkon. Egy másik blogger erre vonatkozó írását figyelmesen végigböngészve pedig arra jutott, hogy a tárgyalt problémát tekintve általános sémákat tud felvázolni a kommentelők reagálási szokásit illetően.

1. Az írás újságcikk-szerűen hat

Ez a megfogalmazás olyan cégekre vagy magánszemélyekre alkalmazható, akik elsősorban kereskedelmi célokból vezetnek blogot. Az ilyen jelegű bejegyzések igen élesen elütnek a blogolás eredetileg kialakult, személyes hangvételétől. Éspedig, mivel a blogok általában személyes jellegűek, ritkán fordul elő, hogy az emberek egy üzlet-szagú szöveg hatására kezdjenek komolyabb beszélgetésekbe annak kapcsán. Ezek inkább valóak a maga helyükre, azaz újságokba és magazinokba, mint egy blogra.

2. Az írás "info-klám" jellegű

Az alcímben említett szóösszetétel (angol eredetijében: infomercial) ismét a kereskedelmi jelleget hangsúlyozza ki az olyan írásoknak, amelyek némileg burkoltabban, közvetlenebb hangvétellel próbálnak eladhatóvá tenni valamit. Így aztán szorosan köthető az első pontban említettekhez. A szerző szerint az ilyen jellegű szövegek sem vonzzák a blogoló olvasóközönség nagy átlagát, így aztán érdemi visszajelzést sem tartja valószínűnek ezeknél. Szerinte ilyen esetekben, ha az adott blogger nem akar ezzel negatív benyomást kelteni olvasói számára, határozottan el kell hogy különítse az üzleties hatású bejegyzéseket a valóban személyesektől.

3. A szerző mindent-tudónak hat

A cikk írójának személyes kísérlete, és az ezek nyomán szerzett tapasztalataiból kiindulva arra jutott, hogy a legélénkebb diskurzusok az olyan blogbejegyzések körül alakulnak ki, amelyekben sok a kérdés, a témával kapcsolatos elgondolkodtató mondat. Az olvasók nem igazán kedvelik azokat az embereket, akik az adott témával kapcsolatban gyakorlatilag mindenhol konkrétan és egyenesen, minden kétséget kizáró stílusban fogalmaznak. Az aktív viták a kérdések nyomán tudnak megfogalmazódni, utóbbiak tekinthetők a beszélgetések kulcsszereplőinek.

4. Nem jeleztük, hogy milyen szempontok szerint vitassák meg írásunkat

Ha olyanoknak írunk, akik az adott témát tekintve azonos tudásszinttel rendelkeznek hozzánk képest, a fentieket nem szükséges különösebb módon figyelembe venni. Azonban, ha olyanoknak is szánjuk cikkeinket, akik nem mozognak olyan otthonosan az általunk ismerős terepeken, akkor óhatatlanul fontos az, hogy olyan alternatívákat nyújtsunk nekik, amely mentén el tudnak indítani egy hozzászólás-sorozatot.

5. Nincs megteremtve a megfelelő atmoszféra

Ha az ember egy olyan helyre megy, ahol bár lehet, nem ismer mindenkit, mégis kedvesen fogadják, valószínűleg jól fogja érezni magát. A hangsúly pedig a kellemes hangulaton van, ami őt fogadja. Nagyjából ez a folyamat játszódik le akkor is, ha valaki egy számára új blogra akad. Ekkor voszont az fogja meghatározni első benyomásait, hogy milyenek az írások hangvételének tónusai, hiszen ez az, ami esetleg beszélgetésre invitál minket, vagy éppen elriaszt attól. Ha egy blog-oldal szerzőjeként írásaink meleg színezetűek, őszinték, akkor nagyobb eséllyel lelhetünk visszajelzésekre, mint egy "intézményi"-stílusú helyen, ahol a látogatók ridegnek vélhetik az azt körülvevő légkört. Ide sorolható az is, amikor a kommentelők közösségében idővel kialakul egy zártabb jellegű kör, akik kevésbé hajlandóak megosztani gondolataikat a rövidebb ideje jelenlevőkkel.

6. Hiányzik a kellő elhivatottság

A szerző szerint az emberek legnagyobb része azokkal a társaival szeret igazán beszélni valamiről, akikben látják a téma iránti szenvedélyt és elhivatottságot. Kevésbé lesznek viszont népszerűek azok, akiknél látszik, hogy nics meg a kellő alázat és rajongás a dologgal kapcsolatban. A blogolás kereteire is érvényes lehet ugyanez, ahol szerinte azoknak az írásait vitatják meg többen, akinél ez a szenvedély a sorok között is átragyog, éreztetve így az olvasókkal azt a lelkesedést, amely kapcsán maga az aktuális cikk is született. A blogolás legfontosabb jellemvonásai a szenvedély és a téma kifejtése iránt érzett izgalom, ezek hiányában valószínűleg csak kevés reakciót kaphatunk a felvetettekre.

Ki mit gondol ezekről, mivel egészítené ki?

Az eredeti cikk itt olvasható.

http://michelemartin.typepad.com/thebambooprojectblog/2007/12/blogging-commen.html

Miért nem való mindenkinek a társadalmi média?

A társadalmi médiának van három állandó résztvevője. Ezek pedig: a Twitter - illetve ezen keresztül egymás követése, - a Facebookos kapcsolatok és egymás blogjának olvasása. A legfontosabb, hogy eseményeket, történeteket osztunk meg. Ezen történetek pedig többnyire arra valók, hogy közös témát találjunk és ezáltal olyan területet építsünk ki, ahol megvédhetjük nézeteinket, a mit/miért/hogyan kérdések tekintetében. Mi a „társadalmi” rész, miért van rá szükség, valójában miként működik, és hogyan lehet mérni? Továbbá ezen felvetések mellett, az első, amire a cikk író külön felhívja a figyelmünket: a társadalmi média nem biztos, hogy számunkra való – egyelőre.

Hajlandó vagy színészkedni? Tudsz is?

Az egyike a legáltalánosabb kérdéseknek, amiket a nagy szervezetek társadalmi média tekintetében felhoznak: az aggodalom; hiszen az ügyfelek, fogyasztók sérelmeiknek adhatnak hangot olyan cég által szponzorált felületeken, mint a blog, a Twitter vagy a Facebook oldalai. Erre az aggodalomra adott válasz szinte már általános érvényű: „az ügyfeleid már úgyis így vélekednek rólad. Miért nem győződ meg őket inkább!” Ez a válasz igaznak tűnhet, ha sok ügyfele van valakinek online, megvan a lehetőség véleményt nyilvánítani, kommunikálni oda-vissza. Ha pl. az embernek van egy nagyobb cége, nagy valószínűséggel lesz olyan, aki valahol már elég sokkoló dolgokat állított róla. Lehet, hogy pont egy alkalmazott. (Ez egyébként cég nélkül is áll.)

A cikk szerint az immáron elcsépelt válasz miszerint „jobb, ha csatlakozol a társalgáshoz”, gyakorta helyes, de nem mindig.

Először is, különbség van az egyedülálló kritika (amit egy cég itt-ott kap a Szociális Hálón olyan emberektől, akik eltérő befolyással és hitelességgel rendelkeznek) és aközött, hogy célba veszik az embert (felhasználva a már említett társalgást.)

Másodszor, ami még fontosabb, amikor egy szervezet beruház a társadalmi média valamely szegmensébe, akkor át is kell gondolnia, hogy mi sülhet el rosszul és miért. Más szóval, mik a valós kritikák, amik ügyfelektől és alkalmazottaktól származnak és mit hajlandó az egyén tenni ennek ügyében. Ha nem hajlandó mérlegelni az előzményeket és nincs ereje törődni a későbbiekkel, akkor a társadalmi média nem biztos, hogy a legjobb választása. (Ergo, ha felmész olyan oldalakra, mint az iwiw vagy a Facebook, készülj...)

Készülj a változásra!

A személynek, aki beruház a társadalmi médiába, legtöbbször kevés befolyása van az alábbi területeken: 1. a termék minősége, 2. az árstratégia, 3. a használati utasítás, 4. a cég viszonyulása nyomós ügyekhez (politikai, környezeti stb.), 5. az ügyfél kiszolgálás minősége kérdések tekintetében, de mégis ezek azok a témák, amikről az emberek gyakran beszélgetni akarnak. Tehát a legokosabb, ha előre megfontoljuk, milyen helyzetben vagyunk – és ha folytatni akarjuk a céges példálozást – akkor nem nyitunk FB-os rajongói oldalt olyan cégnek, vagy termékének, ami épp zuhanó repülésben van (más valószínűleg úgyis megteszi helyettünk.)

A lényeg: mindig mérlegeljük helyzetünket, (olykor akár magánszemélyként is) mielőtt regisztrálunk és/vagy megnyilvánulunk a társadalmi média valamely területén.

Az eredeti cikk itt található.

Továbbá egy Sae által twittelt cikk az index.hu-ról, aminek a vége pont a fent említettekhez kapcsolódik.